(Irony alert)
Amióta csak vissza tudok emlékezni, mindig ugyanaz a sütemény készül nálunk karácsonyra. Ez már hagyomány ezek szerint.
Az egész úgy indul, hogy a vajat kiveszed a hűtőből, mert langyosan könnyebb vele dolgozni. Közben sütsz egy piskótatekercset.
Összeveszel anyáddal, mert hiába emlékszel te tökéletesen, hogy 6 tojásból elég, ő minden évben azon aggódik, hogy hátha nem, és nem hiszi el neked, hogy ez már tavaly is ugyanígy volt. Végül 7 tojásból sütöd a piskótát, ami természetesen így túl nagy lesz. Igen, mint tavaly. Meg tavalyelőtt.
Amíg a piskóta hűl, nekilátsz a krémnek.
A szobahőmérsékletű vajat elektromos habverővel felkened a habverőfejekre és a tál oldalára.
Szentségelsz.
Megállítod a készüléket, lekaparod a cuccot, majd többször egymás után megismétled a fenti műveletsort, később porcukorral is.
Amikor már nem jut eszedbe újabb káromkodás, egyenként hozzákevered a tojássárgákat a trutyihoz. Természetesen az egész összetúrósodik.
Anyázol, rájössz, hogy még sokkal többféle káromkodást ismersz, mint eddig gondoltad.
Az egész vackot tálastól becsapod a mikróba, átlangyosítod, habkönnyű krémet keversz belőle, rákened a piskótára, feltekered.
Mivel ennek az egésznek egy napot a hűtőben kell pihennie, baromi elégedetten hátradőlsz.
Folyt. köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése